Egy hagyományos esküvői szertartást követően a párt egy sor mókás feladat elé állítják, amik az összetartozásukat hivatottak jelképezni. Ilyen a tányérok összetörése, melyet a párnak közösen kell összesöpörni, vagy egy farönk keresztbeállítása az étterem bejárata előtt, amit a párnak közösen kell elfűrészelniük annak érdekében, hogy a násznép bejuthasson, aztán ott van még a lyukas merőkanál, mellyel a menyasszonynak kell megpróbálni kimerni egy tányér levest a férje számára. Mind azt közvetíti, hogy együtt meg tudják oldani a nehézségeket. Mindeközben a vőfély „fűti” a népet, kerülnek elő a vicces anekdoták, és mindenki remekül szórakozik.
Most egy kicsit újszerű, de annál zöldebb alternatívát szeretnék ajánlani, ami mostanában egyre népszerűbb az esküvőkön. Ugyanúgy alkalmas a pár közös életének, összetartozásának jelképezésére, mint a „hagyományosabb” feladatok, és a vőfély is szóhoz juthat közben, ami pedig garantálja a jó hangulatot. Ez pedig nem más, mint a faültetés.
Gondoljunk csak bele! Mi lehetne odaillőbb a közös élet megkezdésének napján, mint egy facsemete elültetése, ami az új kezdetet jelképezi, évről évre növekszik, erősödik, csak úgy, mint a két ember egymás iránt érzett szeretete. Együtt ültetik el, segítve a másiknak, és később együtt is gondozhatják majd, ahogy házasságukon is közösen munkálkodnak.
Ha nem kertes házban élnek, és úgymond nincs hova ültetni, akkor- bevonva a násznépet is- egy önkéntes faültetés programmal is össze lehet egyeztetni a dolgot. A maradandó élmény garantált a pár és a násznép számára egyaránt, a facsemeték pedig hosszú távon fejtik ki jótékony hatásukat a környezetre.
A kép forrása.
