Ági és Gábor esküvője Budán, az erdő közepén, egy rendezvényhelyszínen volt. Nem volt véletlen a választás, hiszen mind a ketten szeretik a természetet és az egyszerűséget. A helyszín megközelítése egy kicsit problémás volt, az erdő közepére ugyanis nem vitt fel a busz. Az erdei élővilág és a buli szempontjából sem lett volna jó, ha mindenkii kocsival jön. Gáborék kisbuszt rendeltek az estére, ami külön menetrenddel közlekedett az éjszakai járatokhoz igazítva indulását. Kényelmesen jött- ment mindenki és a 130 vendég talán ha 10 autót vonzott fel a hegyre a taxikat is beleértve.
Illusztratív kép. A kép forrása.
Az esküvő szervezésekor fontos szempont volt, hogy bármelyik barátjuk vagy kedves haverjuk, de még a szülők legjobb barátai is el tudjanak jönni, anyagi helyzettől függetlenül. Nem akartak saját zsebből sem 10-15 000 Ft-t kifizetni minden meghívott után. Nászajándékot sem akartak kérni a vendégektől, mert ezek sokszor használatlanul maradnak, kedves emlékek, de valójában felesleges kacatok, tulajdonképpen szemetek lesznek. A megoldás így az lett, hogy vendégektől nászajándék képen egy-egy tál ételt kértek, tálalásra kész állapotban. Egy honlapon lehetett jelezni a részvételt és azt, hogy ki mit hoz, de tulajdonképpen egy google dokumentum is alkalmas erre. Jópofa volt látni a honlapon, hogy ki mit hoz és látni, hogy kik lesznek ott aznap a lagziban és így elkerülték a pogácsa dömpinget és saláta hiányt. Az sem volt baj, ha valaki utolsó pillanatban esett be vagy mondta le a részvételt. Nagyon sok és finom étel volt, igazi terülj - terülj asztalkám, mert persze mindenki nagyon kitett magáért. Azért így is nagyon sok étel megmaradt, ezeket másnap elvitték egy hajléktalanszállóra, semmi sem ment kárba.
Illusztratív kép. A kép forrása.
Próbálták a szeméttermelést is a lehetőségekhez mérten lecsökkenteni. Az estére tányérokat, poharakat és evőeszközöket béreltek. Igazából a helyszín bérlése és az italok mellett ez volt az egyik legnagyobb költség, mégis emellett döntöttek, mert környezetszennyező és lehangoló lett volna műanyagból enni. Volt aki többet akart adni egy tál ételnél, ők kis filmet készítettek, vonatjegyet, családi receptkönyvet adtak, hastánc és flamenco bemutatót tartottak. A barátok közösen meghívták Ágiék egyik kedvenc énekesét is.
Ági ruhája egy tört fehér, de nagyon egyszerű ruha volt, amit egy fiatal magyar iparművész készített (indiai száriból, ezért pontlevonás jár) és az esküvő után, mint koktélruha funkcionált tovább. A jegygyűrű Gábor nagymamájáé volt, az eljegyzésre direkt rézből és nem nemesfémből adott Gábor gyűrűt. Igazán egyszerű, de emlékezetes esküvő volt, kevés formalitással, sok vidámsággal, evéssel-ivással. Mindenki szuperül érezte magát és még évek múlva is emlegették a barátok.
